Fájdalom

Keserédes napra virradt a reggel. Édes, hiszen eljött a kikelet, a reményt hozó tavasz. Keserű, mert egy közeli hozzátartozót, egy csodálatos embert veszítettünk el ismét.

Fekete díszbe öltözött a csoport, de nem volt semmi ünnepelni való, mert a gyász egyenruháját öltöttük magunkra. Ezernyi kérdés kavarog ilyenkor az ember fejében, de az az egy, amit mindenki feltesz magának, ott lebegett a szemünk előtt: miért mindig a jók?

Bajtársunk az Édesanyját veszítette el, amit elképzelni sem lehet olyannak, aki még nem veszített el közeli családtagot. Talán olyan, mintha meghalna vele együtt egy részünk és egy hatalmas űrt hagyna a szívünkben maga után. Szólnál hozzá, de nem válaszol. Vigaszt keresnél, de nem vigasztal. Rettenetes. Borzasztó. A temetésen becsléseink szerint több, mint 200 ember jelent meg és egy kisbusznyi koszorút helyeztek el a síron. Azért fontos ez, mert jelent valamit és oka van, mint mindennek ebben a világban. A halál oka ebben az esetben nem lehet más, mint az, hogy a Mennyországban van szükség egy ilyen jólelkű teremtésre, és Isten felismerte ezt. A rengeteg emlékezőre és a koszorúkra pedig csakis az életút adhat magyarázatot: segített, ahol tudott, az emberek szerették és tisztelték, ellensége nem volt. Három gyermeket nevelt a jó és a szép szeretetére. Egy igazi magyar anya volt, akiről példát vehetne minden mai fiatal anya, s leány.

A barátok, a Békés MNA csoport, és a Vezetőség szeretné őszinte részvétét kifejezni bajtársunk felé! Mindig melletted leszünk!

Kitartás!

Békés MNA Csoportvezető