A HÖK és a liberálisok

Az elmúlt hetek eseményei több dologra ráirányították a figyelmünket. Elsősorban arra, hogy az országban a zsidókat és szabadkőműveseket nagy létszámban tartalmazó felsőoktatás egyik pillanatról a másikra felhasználható a liberális eszmék támogatása érdekében, hogy hangzatos jelszavakkal anarchiát, fejetlenséget, zavargásokat robbantsanak ki.

Kevés olyan imádságot találhatunk, amelyeket közvetlenül a szent iratokból tudunk átvenni. A zsoltárok imádságos énekeknek számítanak (himnuszoknak), csak ugye azok nagy része ószövetségi eredetű. A keresztény zsoltárok nagy része pedig kései keletkezésű, jóval az újszövetségi könyvek keletkezése utánról származik, így a keresztény kánon szerint szigorúan nem számítanak szent szövegeknek.

A Hídfő 2013/I. számában megjelent írásunk

Ezelőtt 1600 évvel Róma, mint birodalom átélt egy összeomlást. A nyugati-atlantista világ, a multikulturális társadalom most éppen azon a folyamaton megy keresztül, amin annak idején a Római Birodalom. Érdekes, hogy az Egyesült Államok egyetemi professzorokból egy kutatócsoportot hozott létre, amelynek egyetlen feladata van: a birodalmak összeomlásának kutatása, és olyan javaslatok megtétele, amely ezeket a összeomlási jeleket észrevehetővé teszi, valamint meghatározza az okokat, és kidolgoz valamiféle megoldást ezek kivédésére.

„Íme ott látom nagyatyámat, Látom nagyanyámat,
Látom minden Ősömet az idők kezdetétől
Ők hívnak engem,
Szólítanak, hogy kövesem őket a Hadak Útjára
Hol a hősök örökké élnek.”

Az itt leírtak hitbéli alapokon nyugszanak.

Nem oly rég, talán két hete volt hír, hogy a Vatikán területén az egyházi személyek nem tudják használni bankkártyáikat. Az esemény nem képviselt túl nagy hírértéket, pedig elképzelhető, hogy nagyon is fontos hír volt. Ez ugyanis alátámasztja azt a teóriát, hogy Benedek pápára nyomást gyakoroltak, és több irányú ráhatással lemondatták. A Vatikán nem véletlenül tart fenn saját bankot (Vatikán bank), mely voltaképpen az egyházi személyek és az egyház pénzét hivatott kezelni.

Amikor az Európai Unió jövőjéről fogalmaznak meg véleményt befolyásos helyeken, megfigyelhető az a kettősség, amely az Unió alapvető strukturális és stratégiai problémáját jelenti. Az egyik elképzelés szerint kétszintű EU kellene, egy másik pedig a déli államok kilépését szorgalmazná. Az EU meglehetősen nagy bajban van ebben a tekintetben, ugyanis stabilizálódna a gazdasági helyzet Nyugat-Európában, ha valóban megvalósítanák ezeket. Figyelemreméltó, hogy szinte vonal húzható az Unión keresztül, merre vannak a jól teljesítő államok, és hol a nem jól teljesítők.

A pápa lemodása politikai irányváltozást is jelenthet, főleg mivel ez egy elég ritka esemény - más embert tolnak majd a helyére a bíborosok. Mivel az egyházvezetők többsége zsidó, valószínüleg egy rosszabb, zsidó vagy zsidóbarátabb pápát várhatunk, és az egyház még lejjebb megy. De majd elválik.

A kitörés üzenetének ismertetése előtt fel kell tennünk a következő kérdést: 1945. májusában véget ért a háború Európában? Nem ért véget, csak egy véres fejezete zárult le. A háború még mindig tart, csak a fegyverek és a módszerek változtak. A háború mai alattomos és rejtőzködő változata pusztítóbb, mint a nyílt, fegyveres időszak háborúja volt.

A reménytelen helyzetbe került védősereg emberi tartását mindvégig megőrizte. Az átélt szenvedések, a veszteségek és a felmentés sikertelensége a sereg döntő többségének az idealista elkötelezettségét, istenhitét nem törte meg, hanem megerősítette, és kiegészítette egy olyan tényezővel, mely a hitre épülve segített abban, hogy önmaga fölé tudjon emelkedni. Ez az egyetlen valódi értéknek, a becsületüknek a megőrzése volt. Ez az egyetlen tényező maradt vezérelvként a végső órára: a katonai eskü betartása.